A rézmaratás lényege röviden, hogy a megtisztított rézlemez felületét bevonjuk egy UV fényre érzékeny lakkal. Ennek száradása után a számunkra szükséges alkatrészeket kitakarjuk a lemezből és az egészet UV fénnyel megvilágítjuk. Az UV sugarak hatására a nem kitakart helyeken a lakk szerkezete megváltozik és előhívó folyadékkal a felületről lemosható. Ezután a lemezt vas-kloridban vagy erre alkalmas anyagban maratjuk ki.
2011. március 25., péntek
2011. március 11., péntek
Az első próbálkozások 0-ról építésben
Tehát vasútmodell, N méretarány, magyar téma. Az irány megvan. Az első építési próbálkozásom a Szili volt és még most is az. :)
2011. március 10., csütörtök
Bemutatkozás
Üdvözöllek Látogató!
Nevem Budavári Zoltán. Asztalosként dolgozom.
Ez az oldal a hobbimat, a vasútmodellezéssel kapcsolatos tevékenységemet próbálja bemutatni.
Hasonló oldalakon olvasható, hogy "gyermekként megkaptam első vasút modellemet.......". Nálam nem így történt, holott a bátyámnak volt Piko H0 kezdő készlete, és játszottunk is vele! Ugyan gyerekkorom óta vonz a "miniatűr világ", de nálam ez először a repülőgép-makettek, később 1/35-ös harcjárműmakettek összeépítésében nyilvánult meg. - A dobozból építést ugyan ritkán, de a mai napig űzöm, csak a mai kor technikájának, a makettek kidolgozottságának köszönhetően 1/72-ben. - Később be kellett látnom, hogy minden szépsége mellett, hátránya is van ennek a hobbinak. Hiába nyújt élményt a készítőnek az összerakott jármű nézegetése, a következő építése. Ott a tény: nincs az a vitrin ami meg nem telik egyszer. Ezután a kis kedvencek, a porfogó szerepét töltik be, és esetenként családi viták kirobbantóivá válhatnak. Egy idő után meguntam, hogy a kész maketteket csak nézni (és takarítani) lehet, ezért elkalandoztam a működő modellek világába. Először repülő, majd helikopter modellekkel foglalkoztam. Az általuk nyújtott hatalmas élmény ellenére mégsem itt horgonyoztam le. Tapasztalatlanságom, gyakorlatlanságom és a sok rossz landolás miatt igen költséges mulatságnak bizonyult. Valójában itt is az építésben leltem örömöm, de az elkészített 2 méter szárny fesztávú segédmotoros vitorlázó repülőt a mai napig nem mertem reptetni. A szívem szakadna meg, ha összetörném.
Itt érkeztünk el a "jelenhez". 32 évesen, egy karácsonyi vacsora után, legkedvesebb apósom nosztalgiázva elővette a rekamié ágyneműtartójából a féltve őrzött gyűjteményét, TT-s mozdonyait, vagonjait. Az ezt követő beszélgetésünk alatt sikerült teljesen megfertőznie. Az este végére már láttam magam előtt a gyönyörű terepasztalomat, ami valószínűleg, hely hiányában sosem készül majd el. De az elhatározás megszületett. Az új hobbim a vasútmodellezés! Lehet benne játszani, építeni, szuperelni és még talán túl nagy balesetet sem szenvedhetnek a modellek, ha az ember nem túl béna, és nem ejti őket ki a kézéből, vagy az asztalról a földre. - Gondoltam ezt akkor. Azóta bebizonyosodott, hogy Velem minden megtörténhet. - Itt felmerült a kérdés, melyik méretarányt válasszam? A választ pedig, egy 424-es kiállításon kaptam meg, ahol megláttam Iván István székesfehérvári körfűtőházát és a saját készítésű magyar járműveinek arzenálját. Ezúton is emelem kalapom a Mester munkái előtt!
Az azóta eltelt időben próbálom megépíteni saját járműveimet - hozzá teszem, nem sok sikerrel. - kacsintgatok a modul (Fremo) építés irányába, és próbálok tanulni a vasútról és annak modellezéséről.
Nevem Budavári Zoltán. Asztalosként dolgozom.
Ez az oldal a hobbimat, a vasútmodellezéssel kapcsolatos tevékenységemet próbálja bemutatni.
Hasonló oldalakon olvasható, hogy "gyermekként megkaptam első vasút modellemet.......". Nálam nem így történt, holott a bátyámnak volt Piko H0 kezdő készlete, és játszottunk is vele! Ugyan gyerekkorom óta vonz a "miniatűr világ", de nálam ez először a repülőgép-makettek, később 1/35-ös harcjárműmakettek összeépítésében nyilvánult meg. - A dobozból építést ugyan ritkán, de a mai napig űzöm, csak a mai kor technikájának, a makettek kidolgozottságának köszönhetően 1/72-ben. - Később be kellett látnom, hogy minden szépsége mellett, hátránya is van ennek a hobbinak. Hiába nyújt élményt a készítőnek az összerakott jármű nézegetése, a következő építése. Ott a tény: nincs az a vitrin ami meg nem telik egyszer. Ezután a kis kedvencek, a porfogó szerepét töltik be, és esetenként családi viták kirobbantóivá válhatnak. Egy idő után meguntam, hogy a kész maketteket csak nézni (és takarítani) lehet, ezért elkalandoztam a működő modellek világába. Először repülő, majd helikopter modellekkel foglalkoztam. Az általuk nyújtott hatalmas élmény ellenére mégsem itt horgonyoztam le. Tapasztalatlanságom, gyakorlatlanságom és a sok rossz landolás miatt igen költséges mulatságnak bizonyult. Valójában itt is az építésben leltem örömöm, de az elkészített 2 méter szárny fesztávú segédmotoros vitorlázó repülőt a mai napig nem mertem reptetni. A szívem szakadna meg, ha összetörném.
Itt érkeztünk el a "jelenhez". 32 évesen, egy karácsonyi vacsora után, legkedvesebb apósom nosztalgiázva elővette a rekamié ágyneműtartójából a féltve őrzött gyűjteményét, TT-s mozdonyait, vagonjait. Az ezt követő beszélgetésünk alatt sikerült teljesen megfertőznie. Az este végére már láttam magam előtt a gyönyörű terepasztalomat, ami valószínűleg, hely hiányában sosem készül majd el. De az elhatározás megszületett. Az új hobbim a vasútmodellezés! Lehet benne játszani, építeni, szuperelni és még talán túl nagy balesetet sem szenvedhetnek a modellek, ha az ember nem túl béna, és nem ejti őket ki a kézéből, vagy az asztalról a földre. - Gondoltam ezt akkor. Azóta bebizonyosodott, hogy Velem minden megtörténhet. - Itt felmerült a kérdés, melyik méretarányt válasszam? A választ pedig, egy 424-es kiállításon kaptam meg, ahol megláttam Iván István székesfehérvári körfűtőházát és a saját készítésű magyar járműveinek arzenálját. Ezúton is emelem kalapom a Mester munkái előtt!
Az azóta eltelt időben próbálom megépíteni saját járműveimet - hozzá teszem, nem sok sikerrel. - kacsintgatok a modul (Fremo) építés irányába, és próbálok tanulni a vasútról és annak modellezéséről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)